Bemutatkozás: A Vaga Banda 2003 tavaszán alakult meg Miskolcon. A társulat neve a latin vagabundus (csavargó, kóborló) szóból ered. Tiszteljük és követjük az utazószínházak, vándorkomédiások és mutatványosok gazdag hagyományát. Örömmel és jó kedvvel veszünk részt az utcai szórakoztatás különböző formáiban, legyen az utcaszínház, vásári bábjáték vagy éppen tűzzsonglőr-műsorszám. Bemutatók: 2003. Don Quijote kalandjai 2004. Vásári mulatságok, Tűzszelídítők 2005. A hetvenkedő katona 2005-ben társulatunk szerepelt a Quasimodo című musicalben, melyet Halasi Imre rendezett a Miskolci Nemzeti Színházban. 2006. A kapzsi kalmár 2007. Vándormutatványosok 2009. Óriáscirkusz 2009. "Jázmin, a gólyalábas elefánt" vendégszerepelt a Vaskakas Bábszínház "Megszólal a vaskakas" című előadásában, amely a Rábaparti Ünnepi Játékokra készült. Az előadást rendezte Kocsis Rozi. 2010. "A pokolból visszahozott királylány" 2012. Farsangi gólyalábas télűzés 2012. Afrikai paprika - avagy vásári forgatag gólyalábasokkal Külön köszönet illeti barátainkat segítségükért: Dienes Ágnes (jelmez- és díszlettervező) Csiszár István (népzenész, jelmez- és bábkészítés) Angi István (szobrász, festő) Simonyi Zoltán (irodalomtanár, szövegkönyvírás, tanácsadás) Mocsári László (fényképész) Herman Ibolya (jelmeztervező és -kivitelező) Tóth Zoltán (honlaptervezés) Társulatunk tagjai: Kapusi Szabolcs vagyok, a társulat alapítója és vezetője. Miskolcon születtem 1973-ban. A színház iránti szerelem a gimnáziumi éveim alatt lángolt fel. A bábozás alapjait a miskolci Kalamajka Bábszínházban tanultam meg. Ezt követően a Borókás Társulatnál kaptam munkát. Jelenleg a Miskolci Csodamalom Bábszínházban dolgozom. Közben kulturális antropológus és tanári diplomát szereztem Miskolcon. A Vaga Bandával kapcsolatos munka kitölti szinte az egész életemet: szervezem és koordinálom a fellépéseket, gondoskodom a jelmezekről, kellékekről, szövegkönyvet írok és rendezem az előadásokat. Kollégáim és barátaim segítsége elengedhetetlen ahhoz, hogy feladataimat sikeresen ellássam. Csiszár Anna A Vaga Banda "legfrissebb" és egyben egyetlen női tagja vagyok. 2007 tavaszán csatlakoztam a társulathoz, bár a tagok némelyikével az ismeretségem jóval régebbre nyúlik vissza, édesapám révén. Általában mindenre nyitott vagyok, szeretek új embereket megismerni, beszélgetni, meghallgatni másokat. Tipikus ikrek csillagjegy szülötte vagyok, tehát aki kicsit is jártas ebben a témakörben, az ismerheti a főbb jellemvonásaimat. Szeretem az állatokat; kutyákat, macskát, papagájt tartunk, s 2006 júniusától már egy csodaszép vadászgörénnyel is büszkélkedhetem. Élvezem az életet, szeretek barátaimmal lenni, esetleg szórakozni menni. Imádom az éjszakát. Szeretem a tüzet, s főleg ezt a kettőt kombinálva tűzzsonglőrködni. A társulat összetartása és az, hogy számíthatunk egymásra, sok erőt ad nekem az élet egyéb területein is. Czakó Dániel Kisgyermek koromtól foglalkoztat a zene, a kezdő löketet muzsikus szüleimnek köszönhetem. Jelenleg zeneművészeti szakközépiskolában tanulok, jazz-dob szakon. Több, rendszeresen koncertező zenekarban játszom. Szabadidőmet nagyrészt ezekkel kapcsolatos dolgok töltik ki, azaz szervezés, utazgatás, próbák, fellépések. Rám jellemző időtöltés még az alvás, zenehallgatás, internetezés, olvasás vagy kerékpározás. A Vaga Bandába 2004 nyarán kerültem, akkor még "talponálló/földönfutó" dobosként, a gólyaláb a 2007-es évadban került alám. A társulat számomra egyszerre biztos pontot és folyamatos változatosságot jelent. Czakó Péter Zeneművészeti főiskolát végeztem Miskolcon. Jelenleg a Miskolci Szimfonikus Zenekar tagja vagyok, zeneiskolában és zeneművészeti szakközépiskolában tanítok klarinétot és jazz-szaxofont. Különféle formációkban zenéltem és zenélek, a rockzene vadhajtásaitól a klasszikus hangversenytermi színpadok világáig. Igyekszem nyitott maradni a különféle irányzatok, (ön)kifejezési formák felé. Szeretem és igénylem a stílusok közötti napi rendszerességű átjárást. Szabadidőmben dolgozom, egyébként pedig munkaidőmben szórakoztatok másokat, de legfőképp magamat. A vásári komédia műfaját minden művészetek ősi és misztikus ködhomályba vesző szent bölcsőjének vallom. Fontosnak tartom a tiszteletet a közönség iránt, és az alázatot a szépség és az érték megbecsülésében. Nemhogy nincs ki a négy kerekem, még kettő sem, szeretek monociklizni. Amúgy meg rezignált optimizmussal szemlélem a világot… Forgács István vagyok, életművész :-) 1977 karácsonyán születtem, jelenleg feleségemmel és kisfiammal lakom Miskolc mellett. Alapvetően érdekelnek a sporttal, akrobatikával, zsonglőrködéssel kapcsolatos dolgok. Lovakat tartok és eleink hagyományaival foglalkozva okítom az aprónépet. Ez annyit tesz, hogy képző- és iparművészetet tanítok, immár hat éve. Magam is szoktam „kézművészkedni”, ez a bőrművességben, valamint fa-, csont- és szarufaragásban, rézdomborításban, stb merül ki. Életem meghatározó része ez a társulat, szeretek társaimmal dolgozni. Kapusi Levente a nevem, Miskolcon lakom. Öcsém, Szabolcs a kezdetektől számított a munkámra, a társulat alapító tagja vagyok és már a kezdetektől fújom a trombitám az előadásokon. Én magam nem egyensúlyozok gólyalábakon, így a kellékezésben is hasznosítom magam a produkció alatt. A zene szeretete gyermekkoromban kezdődött és azóta ez a legfőbb hobbim. Muzsikálok, vagy éppen mások muzsikáját hallgatom, mikor csak tehetem. A zenei stílusok közül a klasszikus jazz, a swing és a dixieland a kedvencem, de szeretem a könnyűzenét és a tánczenét is. Mindemellett érdekel az állatvilág is, szívesen olvasok ezzel foglalkozó könyveket, készítek grafikákat, festményeket kedvenc állataimról. Szóval igazán nehéz dolgom van, amikor be kell osztanom szabadidőmet. Kozma István Költői vénám igazolt távolléte miatt rajtam a sor, hogy életem eddigi regényét leírjam cirka 250 oldalban. A Tigris évében születtem egy zord novemberi napon. Szüleim a hangzatos István nevet adományozták (döntésük máig vitatott). Sosem tudtam, mi is akarok lenni igazán. Mindenki tűzoltó, katona, királylány akart lenni, de ha bele gondolok, a tűztől nem félek, jól áll az egyenruha, mesecímnek meg a Szörny és a Szörnyeteg nem túl izgalmas. Most a reális dolgokkal próbálom felfogni a megfoghatatlant, így leszek a mérnök-mutatványos, aki tűzzel jár és differenciál. Koncentrációmat igazolja a rengeteg titkos „fakír tudomány” is. Épp az egyik gyakorlásakor botlottak belém a fiúk. Azóta igyekszem ámítani a nagyközönséget.